Nem tudták megállítani a riválisok az Éles KISE serdülő fiúcsapatát a másodosztályú bajnokság nyugati csoportjának első felvonásában, az első helyen „telelő” fiatalok egytől-egyig meghálálták a bizalmat.
Jó érzés a tizenkét szereplős korosztályos küzdelemsorozat tabellájára pillantani, ahol a Bari-Nagy Lajos edző dirigálta együttes makulátlan mérleggel – tizenegy győzelemmel, háromszázötvenhét lőtt és kétszázhuszonhárom kapott góllal –, huszonkét ponttal az éllovas. Miután a mieink december elejéig valamennyi ellenfelüket két vállra fektették, a tizenkilenc pontos Agrofeed ETO SZESE a szünetben kénytelen megelégedni a második, míg a győrieknél egy ponttal kevesebbet gyűjtött Bp. Elektromos SE a harmadik helyezéssel. A veszprémiek egyébiránt mindkét dobogóssal elbántak ősszel, ráadásul idegenben: a kisalföldieket 17-29-re, a fővárosiakat pedig 21-23-ra mattolták. A listavezető átlagban több mint tizenegy gólos különbséggel múlta felül a vetélytársait, vagyis gondoskodtak arról, hogy a szemben állt felek között kiütközzön a tudásbeli differencia.
– Ha szabad, akkor kicsivel árnyaltabban fogalmaznék, annyira azért nem volt meseszerű az általunk, az első szakaszban „megfestett” kép – mondta Bari-Nagy Lajos. Az eredmények csalókák, az esetek többségében néhány találat volt a gárdák közötti reális eltérés, ám a mérkőzések hajráját rendszerint remekül bírtuk. Már előzetesen, az évadnyitón is gondoltunk arra, hogy a főként 2002-ben született legényeinkkel jól muzsikálhatunk az egy évvel idősebbek mezőnyében, de ilyen pompás mutatókra nem számítottunk. Még annak tudatában sem, hogy a neveltjeink többsége korábban érdekelt volt az országos döntő nyolcas fináléjában, nyáron közösen megnyerték a Cell-Cupot, s a holt idényben új igazolásokkal erősödtünk. Én először a harmadik forduló után éreztem azt, hogy a produkciónkból valami jó dolog is kisülhet.
Tizenkét játéknap után Uhrin Roland a társaság legprímább góllövője (tíz fellépés, ötven találat), őt Radvánszki Zsolt (tizenegy, negyvennyolc) és Koszorus Simon (tizenegy, negyvenkettő) követi a sorban. A szakember szerint ugyanakkor az egységükben rejlik a sikereik kulcsa, abban, hogy a cserepadról beszállt diákok is hozzátettek valamiféle pluszt az összképhez. Az együttes azt is elbírta – helyesebben nem ment az eredményesség rovására –, hogy két addigi húzóemberük: a balszélsőRákos Tamás és az irányító Sisa Erhard menet közben felkerült a „nagyobbakhoz”, s azóta a klub magasabban kvalifikált műhelyében bizonyítják kiváló képességüket. A győztes csaták megadták a közösségnek a kellő önbizalmat, így bírták a téthelyzeteket, mindig próbálták kihozni magukból a maximumot. Igyekeztek meglepő húzásokkal előállni és hibára kényszeríteni a másik oldalt. Mivel kellően motiváltak voltak, időnként úgy mentek át az ellen védőfalán, mint kés a vajon.
Jó érzés a tizenkét szereplős korosztályos küzdelemsorozat tabellájára pillantani, ahol a Bari-Nagy Lajos edző dirigálta együttes makulátlan mérleggel – tizenegy győzelemmel, háromszázötvenhét lőtt és kétszázhuszonhárom kapott góllal –, huszonkét ponttal az éllovas. Miután a mieink december elejéig valamennyi ellenfelüket két vállra fektették, a tizenkilenc pontos Agrofeed ETO SZESE a szünetben kénytelen megelégedni a második, míg a győrieknél egy ponttal kevesebbet gyűjtött Bp. Elektromos SE a harmadik helyezéssel. A veszprémiek egyébiránt mindkét dobogóssal elbántak ősszel, ráadásul idegenben: a kisalföldieket 17-29-re, a fővárosiakat pedig 21-23-ra mattolták. A listavezető átlagban több mint tizenegy gólos különbséggel múlta felül a vetélytársait, vagyis gondoskodtak arról, hogy a szemben állt felek között kiütközzön a tudásbeli differencia.
– Ha szabad, akkor kicsivel árnyaltabban fogalmaznék, annyira azért nem volt meseszerű az általunk, az első szakaszban „megfestett” kép – mondta Bari-Nagy Lajos. Az eredmények csalókák, az esetek többségében néhány találat volt a gárdák közötti reális eltérés, ám a mérkőzések hajráját rendszerint remekül bírtuk. Már előzetesen, az évadnyitón is gondoltunk arra, hogy a főként 2002-ben született legényeinkkel jól muzsikálhatunk az egy évvel idősebbek mezőnyében, de ilyen pompás mutatókra nem számítottunk. Még annak tudatában sem, hogy a neveltjeink többsége korábban érdekelt volt az országos döntő nyolcas fináléjában, nyáron közösen megnyerték a Cell-Cupot, s a holt idényben új igazolásokkal erősödtünk. Én először a harmadik forduló után éreztem azt, hogy a produkciónkból valami jó dolog is kisülhet.
Tizenkét játéknap után Uhrin Roland a társaság legprímább góllövője (tíz fellépés, ötven találat), őt Radvánszki Zsolt (tizenegy, negyvennyolc) és Koszorus Simon (tizenegy, negyvenkettő) követi a sorban. A szakember szerint ugyanakkor az egységükben rejlik a sikereik kulcsa, abban, hogy a cserepadról beszállt diákok is hozzátettek valamiféle pluszt az összképhez. Az együttes azt is elbírta – helyesebben nem ment az eredményesség rovására –, hogy két addigi húzóemberük: a balszélsőRákos Tamás és az irányító Sisa Erhard menet közben felkerült a „nagyobbakhoz”, s azóta a klub magasabban kvalifikált műhelyében bizonyítják kiváló képességüket. A győztes csaták megadták a közösségnek a kellő önbizalmat, így bírták a téthelyzeteket, mindig próbálták kihozni magukból a maximumot. Igyekeztek meglepő húzásokkal előállni és hibára kényszeríteni a másik oldalt. Mivel kellően motiváltak voltak, időnként úgy mentek át az ellen védőfalán, mint kés a vajon.
– Immár a kezünkben van az irányítás, mert bár nem ígérkezik könnyűnek a februárban kezdődő második etap, a folytatást jó pozícióból várjuk – tette hozzá a tréner. Az ETO-val és az Elektromossal hazai pályán csapunk össze, ez pedig a mi malmunkra hajthatja a vizet. Természetesen tavasszal nem szeretnénk másnak átadni az első helyet, azon leszünk hát, hogy – összeállva és dicséretesen küzdve – aranyérmesként fejezzük be a szezont.