Szeretnénk nektek bemutatni azokat az embereket, akik hétről-hétre, mérkőzésről-mérkőzésre rengeteget dolgoznak azért, hogy csapatunk eredményesen szerepeljen. Elhivatottak abban is, hogy tehetséges fiataljaink bekerüljenek a felnőtt csapatba, továbbá biztosítják számukra a fejlődés és a továbblépés lehetőségét. Ismerkedjünk meg az edzői stábbal.
Kiss Dániel – vezetőedző
1983-ban születtem és Győrben kezdtem kézilabdázni az általános iskola alsó osztályában. Az aktív pályafutás egészen 2010-ig tartott. Győrújbaráton, Győrött, Ácson és Pápán is játszottam NBII-ben. Az edzői pályám 2010-ben kezdődött, akkor még párhuzamosan az aktív játékkal és a civil állásommal. Ebben az időben a megyéből indulva – ha jól emlékszem – öt éven belül egészen az NBI-es osztályig jutottunk a férfi csapattal. Nekem személy szerint az NBII volt a legmagasabb osztály, ahol játszottam.
A második sérülés után döntöttem úgy, hogy munka mellett már csak az edzői pályára koncentrálok. Abban az időben a győri férfi kézilabda utánpótlásában dolgoztam (ETO-SZESE). A győri éveim alatt valamennyi korosztályban eltöltöttem egy – másfél évet, folyamatosan és türelmesen feljebb lépkedve azon a bizonyos edzői “ranglétrán”. A győri utánpótlásból Pápára kerültem, a felnőtt NBII-es csapat élére, ahol egy év edzősködés után jött egy lehetőség, hogy főállású edző legyek egy NBI/b-s csapatnál a keleti régióban. A felkérést elfogadtam, Győrben hagytam mindent és így kerültem egy másodosztályú csapathoz, ahol szintén másfél évet töltöttem.
Törökszentmiklós után Rosta István hívására Gyöngyös volt a következő állomás ahol öt évig dolgozhattam. Itt kezdetben kettő (FU16 és ifjúsági) fiú csapattal dolgoztam, majd utolsó két évemben a felnőtt első osztályú csapat mellé kerültem pályaedzői pozícióba, később egy rövid ideig megbízott vezetőedzői feladatokat is elláttam.
Veszprémbe az NBI-es csapat másodedzői posztjára 2022 nyarán kerültem, Konkoly Csaba hívására. E pozícióval párhuzamosan az ifjúsági csapattal is dolgozom, akikkel kettő bajnokságban is versenyzünk!
Egyéni célom, mint minden motivált és ambiciózus edzőnek, hogy idővel első osztályú klubot irányíthassak.
Az eddigi edzői pályafutásom alatt – a játékosok kézilabdára oktatása mellett – még fontosabbnak tartottam és tartom, hogy a felnőtt életre, a felnőtt profi pályafutásra készítem fel játékosaimat. Igyekszem minden egyes játékosommal ugyan olyan tisztelettel és szeretettel dolgozni, következetes és példamutató maradni.
A terem kézilabda mellett 2007 óta strandkézilabda edző is vagyok. Büszke vagyok a lányokkal elért eredményeimre:
– Magyar Bajnoki Döntő 4x bronzérmes
– Magyar Bajnoki Döntő 1x ezüstérmes
– Egymás után négyszer sikerült a szlovák bajnokságot megnyernünk.
– Zsinórban hatszor voltam csapatommal Bajnokok Tornája résztvevő , és egy alkalommal egészen a bronzéremig meneteltünk.
Emellett zsinórban hatszor jutottunk az Európa Kupa döntőjébe!
Az idei célom, hogy a fiatal veszprémi csapatunkkal folytassuk az őszi csodát, és sikerüljön teljesíteni a klub, vagy az általunk kitűzött célokat, legyen az ifi négyes döntő, az NB II-es bajnokság megnyerése, vagy a legfontosabb, hogy felnőtt csapatunkkal a biztos bennmaradást kiharcolni. Mindezek mellett továbbra is nagyon fontos, minél több utánpótlás játékosom mutatkozhasson be a nemzeti válogatottak, vagy a Konkoly Csaba irányította felnőtt csapatunkban!
Hobbinak mondhatom a horgászatot, de mivel leginkább könyvet olvasok a tó partján a halak szákolása helyett, így mondhatnám nyugodtan az olvasást is. 🙂
Példaképem játékos koromban – mivel én is a kaput őriztem – Dejan Peric volt. Edzőként nincs kifejezetten olyan, akit példaképnek neveznék. Igyekszem mindenkitől tanulni és folyamatosan fejleszteni magam!
Sipos Réka – sportmasszőr
Általános iskolában találkoztam először a kézilabdával, egyből megszerettem ezt a sportot. Szentesen,14 évesen már a felnőtt csapattal játszottam NB II-es szinten, később megyei szinten.
Mint minden kézilabdás életében jönnek a sérülések. Sajnos elég fiatalon megtapasztalhattam ezeket. Végül a sok izzasztó rehabilitációs és felépülési hónapok, évek után döntöttem úgy saját magamon tapasztalva, nagyszerű érzés egy sportoló életében, amikor visszatérhet a pályára és újra a szenvedélyének hódolhat.
Talán a sors, az élet terelt ebbe az irányba, így most én segíthetek a srácoknak abban, hogy újra a pályán küzdhessenek, felépülve testileg-lelkileg.
Dolgoztam, mint Gyógy-Sportmasszőr Szegeden, Szentesen gyorskerékpárosokkal, súlyemelőkkel, kézilabdásokkal és focistákkal, de gyógyfürdőkben és kórházakban is kipróbáltam magam. Nyilván a sport mindig közel állt a szívemhez, így amikor jött a lehetőség belevágtam az ismeretlenbe itt Veszprémben.
Ez az 5. éve, hogy az Éles Kézilabda Iskola és a VKKFT utánpótlás srácaival dolgozom, mint sportmasszőr. Az egész utánpótlásért felelek, a legkisebbektől egészen az NB II-es csapatig. Így igen sok edzésen és mérkőzésen jelen vagyok a srácokkal. Úgy gondolom az évek alatt nagyon jól összecsiszolódott a társaság mind a gyerekekkel, mind a stábbal egyaránt.
Amikor épp nem a kézilabda kap főszerepet az életemben, szabadidőmben sokat utazok, barátokkal bandázok, fényképezek, bicajozok és SUP-olok valahol egy víz tetején. 🙂
Számomra ezek az igazi kikapcsolódások és ezek töltenek fel maximálisan.
Mindig azt mondom. aki teheti csapatsportot válasszon, hisz hihetetlen módon formálja jó irányba az embert már fiatal korában, és sok barátra tehet szert.
Vadas Judit – gyógytornász
2006-ban végeztem a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Zalaegerszegi Képzési Központjának gyógytornász szakán. A diploma megszerzése után dolgoztam Bükfürdőn a Radisson***** szállodában, Balatonfüreden az Állami Szívkórházban, a Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdőben, a szombathelyi és a sárvári kórház rehabilitációs osztályain. Mindegyik munkahelyemen más-más tapasztalatokkal gyarapodott a szakmai tudásom.
Szombathelyi tartózkodásom alatt többek között a magyar kosárlabda válogatott tagjait, valamint az Illés Akadémia labdarúgóit is tornáztattam. A 2012-es londoni olimpia után Hatos Gábor szabadfogású birkózó keresett meg, büszkeséggel tölt el, hogy az Európa Bajnokságon szerzett ezüstérmében már az én munkám is benne volt. Gábor által ismerhettem meg Dr. Molnár Szabolcs ortopéd-traumatológust, egykori birkózót, akinek biztatására egy, a gyógytornász munkámról szóló cikk is megjelent a birkózó válogatott honlapján. Ezután a magyar kötött- és szabadfogású szövetségi kapitányok, Struhács György és Gulyás István meghívására a tatai edzőtáborban segítettem a sportolók felkészülését és részt vettem a 2013-as budapesti világbajnokságon. Későbbiekben még több alkalommal is együtt dolgoztam a birkózó válogatottal, jártam edzőtáborokba, sérülések, műtétek után rehabilitáltam Ligeti Dánielt és ifj. Veréb Istvánt is. A velük töltött időszak nagyban hozzájárult gyógytornász karrierem fejlődéséhez.
Egy-egy szezonon keresztül a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia utánpótlás csapatát, valamint a Haladás női kézilabdacsapatát segítettem.
A sportolókkal való együttműködéseim alatt alakult ki bennem az a vágy, hogy szeretnék főállásban sportolókkal foglalkozni. és ez az álmom 2021. szeptember 1-én meg is valósult. Azóta vagyok az Éles Kézilabda Iskola utánpótlás csapatainak gyógytornásza. A edzéseken való kezelések mellett, sokszor kísérem a csapatokat belföldi és külföldi mérkőzésekre, tornákra egyaránt.
A kézilabdához való kötődésem azonban már jóval korábban kezdődött. 1997-ben édesapám sportszeretetének hatására végig követtem a kumamoto-i férfi kézilabda világbajnokságot, ezután lettem a Fotex KC Veszprém szurkolója. Tapolcáról rendszeresen jártunk mérkőzésekre a családommal a Március 15. utcai csarnokba, 2002-ben pedig még Magdeburgba is elkísértük a csapatot az EHF Bajnokok Ligája döntő második mérkőzésére. Hálás vagyok azért, hogy egykori kedvenc játékosomat, Éles Józsefet, akiért és a csapatáért rengeteg mérkőzésen szurkoltam, ma már a főnökömnek mondhatom. A munkatársakkal jó csapatot alkotunk, segítjük egymás munkáját.
Szabadidőmben szívesen utazom, kirándulok, olvasok, valamint szeretek kreatív kézműves dolgokat alkotni.
Miklós Gergő – kapusedző
1994. november 4-én születtem Szegeden. Itt kezdtem el kézilabdázni 2004-ben. 16 éves koromig a Pick Szeged csapatánál nevelkedtem. Az alapokat Porobic Haris tanította nekem. Játszottam Csurgón, Orosházán, Algyőn, Nagykanizsán.
Orosházán be is kerültem az NB I-es csapatba, ahol 2 évet védhettem. Játszottam pár évet másodosztályban, de nagy célom volt, hogy megint az első osztályban játszhassak. Nagyon örülök, hogy a 2019/20-as szezonban Veszprémbe kerültem, ahol ezt a célt sikerült is elérnünk!
A célom hosszú távon, hogy minél jobb sikereket érjünk el a klubbal. Legjobb eredményeim: NBI 6,7. hely, Magyar Kupa ezüst érem.
Az edzői pályafutásomat Nagykanizsán kezdtem. Nagyon jó kapus edzőim voltak, ezt próbálom tovább adni a srácoknak. Veszprémig csak fiatalabb kapusokkal foglalkoztam, itt már ifi és serdülő kapusokat tanítok. Igyekszem összeegyeztetni az aktív pályafutással. Sok időt töltök a csarnokban, hisz vagy nekem van edzésem, vagy én tartok edzést. Fárasztó, de mikor látom jól védeni őket, nagy örömmel tölt el.
Ez az ötödik évem kapusedzőként, ebből 3 és fél éve vagyok Veszprémben az Éles Kézisulinál.
